Szervusztok. Nem is tudom, hogy köszönésen kívül mit kéne mondanom. Hiszen ez a könyv olyannyira elképesztő, hogy nem szabadna pazarolnom az időtöket. Kezdjünk is bele. :)
 |
| 5/4,5* |
A történetünk két teljesen más háttérrel rendelkező fiatalkorúról szól. Ők Eleanor - akinek sok leküzdeni valója akad az életben - és Park, akinek "minden" a feneke alá van tolva.
Eleanor, mint új lány érkezik az iskolába, s eddig minden szép rendesen sablonos. A szegény lányt megmenti a szép fiú! -, gondolnánk, de itt lesz más az Eleanor és Park.
A párocskánk kapcsolata az elején zötykölődik, sőt mindig zötykölődik.
Szóval így botorkálnak az életben. Olyanok, mint bármely ember. Szeretnek, remélnek, s szenvednek.
Na, és most befejezem, mert lelőném a végét, szóval: valami elképesztően váratlan végjátékot kapunk, ami teljesen ellopja a szíveket. ( Főként csak összetöri. )
VÉLEMÉNY: Mit is mondhatna az ember egy ilyen könyvről? Hogy teljesen őszinte legyek, először gyűlöltem ezt a könyvet. Ne kövezzetek meg, de a századik oldalon kezdett megragadni. Körülbelül addig azt hittem, hogy valami sablonos történettel van dolgom, de nem. Az Eleanor és Park... Nos, megnevettetett, elgondolkodtatott, de legfőképpen megsiratott.
A történetben jelentős szerepet játszik az 1986-os punk rock érzés. Bizony, bizony a sztori visszarepít '86-ba. Két főhősünk zenei ízlése igencsak hasonló, akárcsak egy másik hobbijuk, a képregény olvasás. Ez a két dolog - szerintem - jelentős szerepet játszik a műben. Ennek természetesen nagyon örülök, hiszen én is nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak.
Egy valamit viszont ki nem állhattam. Az a valami pedig KICSI RICHIE. Akik olvasták valószínűleg arra számítottak, hogy Tinát mondom, esetleg Richiet. De én utáltam azt a babát. Egyszerűen folyton láb alatt volt, már ha éppen nem sírt. Semmi értelme, hogy benne van a kötetben.
Tina az a tipikus gonosz-kiéhezett-figyeleméhes-kamaszlány. De persze minden gimis történetben szükség van, egy gonosz fruskára.
A regény stílusa pedig TOTÁLISAN BETALÁLT. Komolyan. A két karakter egyikével biztosan meg tudnád értetni magad. Hiszen mindenkinek vannak problémái, akárcsak nekik. Na, de ez az írás stílus egyszerűen lenyűgöző!
,,Azt hiszed, amikor erősen átkarolsz valakit, akkor közelebb hozod magadhoz. Azt hiszed, olyan erősen tudod szorítani, hogy még akkor is érzed magadon, ahogy neked nyomódott, amikor kibontakozol az ölelésből."
No, meg akkor ott van a vége. Nem fogom elárulni nem kell aggódni. De készülj fel, mert szükséged lesz némi zsebkendőre. Aznap mikor a végéhez értem, pont rossz kedvemben voltam, így némi szomorkás zene kíséretében, úsztam a könnyekben.
És még egy kis utasítás - vagy inkább baráti tanács -: az utolsó mondatnál, ne vágd a falhoz. Én nem tettem, de késztetésem az volt rá.
KEDVENC JELENETEK / FANMADE KÉPEK:
,,Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog."
,,Park sosem fogja jobban szeretni, mint amennyire azon a napon szerette, amikor elbúcsúztak egymástól.
És Eleanor nem bírta elviselni a gondolatot, hogy kevésbé szeresse."
– Apád olyan sokszor eltörte az orrát, hogy csak az egyik orrlyukán keresztül képes levegőt venni. Azért horkol úgy, akár egy tehervonat.
