Rainbow Rowell - Eleanor és Park

Szervusztok. Nem is tudom, hogy köszönésen kívül mit kéne mondanom. Hiszen ez a könyv olyannyira elképesztő, hogy nem szabadna pazarolnom az időtöket. Kezdjünk is bele. :)

5/4,5*

  DIÓHÉJBAN: Nos, nem akartam rögtön idézetekkel kezdeni, szóval összedobtam egy kis összefoglalót. Remélem végül a ti szemetekben is, valami olyasfélévé avanzsálódik.
 A történetünk két teljesen más háttérrel rendelkező fiatalkorúról szól. Ők Eleanor - akinek sok leküzdeni valója akad az életben - és Park, akinek "minden" a feneke alá van tolva.
 Eleanor, mint új lány érkezik az iskolába, s eddig minden szép rendesen sablonos. A szegény lányt megmenti a szép fiú! -, gondolnánk, de itt lesz más az Eleanor és Park.
 A párocskánk kapcsolata az elején zötykölődik, sőt mindig zötykölődik.
 Szóval így botorkálnak az életben. Olyanok, mint bármely ember. Szeretnek, remélnek, s szenvednek.
 Na, és most befejezem, mert lelőném a végét, szóval: valami elképesztően váratlan végjátékot kapunk, ami teljesen ellopja a szíveket. ( Főként csak összetöri. )



 VÉLEMÉNY: Mit is mondhatna az ember egy ilyen könyvről? Hogy teljesen őszinte legyek, először gyűlöltem ezt a könyvet. Ne kövezzetek meg, de a századik oldalon kezdett megragadni. Körülbelül addig azt hittem, hogy valami sablonos történettel van dolgom, de nem. Az Eleanor és Park... Nos, megnevettetett, elgondolkodtatott, de legfőképpen megsiratott.

 A történetben jelentős szerepet játszik az 1986-os punk rock érzés. Bizony, bizony a sztori visszarepít '86-ba. Két főhősünk zenei ízlése igencsak hasonló, akárcsak egy másik hobbijuk, a képregény olvasás. Ez a két dolog - szerintem - jelentős szerepet játszik a műben. Ennek természetesen nagyon örülök, hiszen én is nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak.
 Egy valamit viszont ki nem állhattam. Az a valami pedig KICSI RICHIE. Akik olvasták valószínűleg arra számítottak, hogy Tinát mondom, esetleg Richiet. De én utáltam azt a babát. Egyszerűen folyton láb alatt volt, már ha éppen nem sírt. Semmi értelme, hogy benne van a kötetben.
 Tina az a tipikus gonosz-kiéhezett-figyeleméhes-kamaszlány. De persze minden gimis történetben szükség van, egy gonosz fruskára.

A regény stílusa pedig TOTÁLISAN BETALÁLT. Komolyan. A két karakter egyikével biztosan meg tudnád értetni magad. Hiszen mindenkinek vannak problémái, akárcsak nekik. Na, de ez az írás stílus egyszerűen lenyűgöző!

,,Azt hiszed, amikor erősen átkarolsz valakit, akkor közelebb hozod magadhoz. Azt hiszed, olyan erősen tudod szorítani, hogy még akkor is érzed magadon, ahogy neked nyomódott, amikor kibontakozol az ölelésből."

 No, meg akkor ott van a vége. Nem fogom elárulni nem kell aggódni. De készülj fel, mert szükséged lesz némi zsebkendőre. Aznap mikor a végéhez értem, pont rossz kedvemben voltam, így némi szomorkás zene kíséretében, úsztam a könnyekben. 
 És még egy kis utasítás - vagy inkább baráti tanács -: az utolsó mondatnál, ne vágd a falhoz. Én nem tettem, de késztetésem az volt rá.

KEDVENC JELENETEK / FANMADE KÉPEK:

 ,,Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog."












,,Park sosem fogja jobban szeretni, mint amennyire azon a napon szerette, amikor elbúcsúztak egymástól. 
És Eleanor nem bírta elviselni a gondolatot, hogy kevésbé szeresse."

– Apád olyan sokszor eltörte az orrát, hogy csak az egyik orrlyukán keresztül képes levegőt venni. Azért horkol úgy, akár egy tehervonat.

Michael Morpurgo - Hadak útján

Sziasztok! Ismét könyvajánlóval érkeztem. Remélem most sikerül, megtalálnom az aranyközéputat. :)

Izgalmas és más.

DIÓHÉJBAN: A történetet, Joey szemszögéből ismerjük meg... De Joey nem ember, nem is paranormális kreáció. Ő egy ló.

   Emellett a történet, az első világháború idején játszódik, ami még inkább színesíti a történetet. 

  A sztori egy árverésen kezdődik, ahol Joey-t elárverezik, egy Albert nevű kis legény apjának. 

 Albertnek meg kell tanítania Joeyt, a gazdálkodás rejtelmeire, hiszen valamiből ki kell fizetniük a bérleti díjat.

  Ám, kitör a háború. A lovakat eladják, Joeyt, pedig megveszik, hiszen gyönyörű állat.

  Míg Albert őt keresi, s később bevonul a seregbe, Joey izgalmas kalandokon megy át, s egy barátra tesz szert, Tophtorn-ra.

  A háború mindenkiben mély sebeket ejt, s Joeynak hosszú utat kell megtennie, hogy megtalálhassa Albertet.

VÉLEMÉNY: Nos, mivel gyakorlatilag egy farmon élek, izgatottan vártam, hogy mit tud a paraszt életről az író, és nem kellett csalódnom! A leírás teljességgel valószerű, az események adagolása tökéletes, bár azt ki kell emeljem, hogy néha kissé kiszámítható volt. Bár ( SPOILER, JELÖLD KI AZ EGÉRREL, HA LÁTNI AKAROD ) Topthorn halála igen meglepő, s szívszorító volt számomra.

   Viszont nagyon szerettem, hogy nem csak egy félt szolgált Joey, az egész könyv alatt, hanem felváltva, sőt a könyv közepén még kicsit, jobb sorsra is szert tesz. 

  Emellett az is tetszett, hogy még a végén is kaptunk egy óriási csavart, ami elállítja az olvasó lélegzetét.

    Sok minden ki nem mondatlan dolgot, bemutat a háború kapcsán, ami nekem nagyon tetszett. 

Na és azt is had emeljem ki, hogy mennyire hűséges társak - nem is társak, inkább legjobb barátok -, Albert és Joey, mind tanulhatnánk tőlük

Egy kis felesleges duma a filmről: Nem tetszett. Egyáltalán nem. Oké, az alapsztori megvan, meg minden, de nekem akkor sem tetszettek a változtatások, és szerintem valahogy túl bonyolították az egészet. Ha nem olvasta volna a könyvet, sokkal élvezhetőbbnek találtam volna a filmet.

 A könyvet mindenképpen ajánlom, a filmet pedig az nézze meg akinek kedve tartja.      

ÉRTÉKELÉSEM: 10/9          

ILY,       

  Zsofe 

John Green - Csillagainkban a hiba

Szívszorító, s nevettető. 

Számomra a könyv nagyon sok mindent jelent. Ráébresztett arra, hogy a valóéletben nem végződik minden történet boldogan, és az élet túl rövid, és túl fájdalmas ahhoz, hogy szomorúak legyünk. De egy ilyen kegyetlen világban, mint a miénk nehéz boldognak lenni. 

Emellett voltak rákban szenvedő rokonaim, akiket ennek a könyvnek a segítségével, még ha csak egy picit is, de sikerült megértenem.

A történet a fiatal Hazel Graceről szól, aki tüdő rákkal küzd. Anyukája depressziósnak diagnosztizálja, így egy támaszcsoportba küldi, ahol megismerkedik Isaackel, és a szívdöglesztő Augustus Watersel. Isaac a történet végére ( SPOILER ) mindkét szemét elveszti, Augustust pedig már fél lábúként ismerjük meg, de kigyógyult - legalábbis azt hitték - a rákból.

Hazel barátságot köt a két fiúval, majd Augustusnak ajánl egy könyvet, a Mennyei megbántást, melynek vége lezáratlan, így Gussal elutaznak Hollandiába, hogy pontot tehessenek a történet végére. De sajna az eredmény nem az lesz amit vártak.

Ugyanis az író, azaz Peter Van Houten, egy arrogáns seggfej. ( bocsánat a fogalmazásért )

Viszont szerelembe esnek, s azt várnánk minden rendbe jön, mikor bumm. Augustus egyszercsak közli, hogy kiújult nála a rák, és menthetetlen.

Még mindig reménykedünk a heppi endben, de sajna nem következik be. Augustus meghal.

A történet tele van humorral, és fájdalommal. Egyszer nevetsz, máskor sírsz. Nagyon átérezhető történetté tette John Green.

Oh, és akkor had "beszéljek" még a film adaptációról egy picit.

 A színészek valami elképesztőek! Remekül válogatták ki őket. Tehetségesek és gyönyörűek. Na meg ez az egyik leghitelesebb, megfilmesítés amit eddig láttam. Bár én örültem volna, ha a kivágott John Green jelenet is bekerül, de így is eszméletlen volt.

Persze én inkább azt támogatom, hogy előbb olvasd el, és csak aztán nézd meg, de ezt mindenki tegye a maga kedve szerint. :)

Ha felkeltettem az érdeklődésedet - bár ezt a könyvet szinte mindenki olvasta már -, indulj és vedd meg, majd egy forró tea, és puha takaró társaságában láss neki az olvasásnak.

,, Egyes végtelenek nagyobban, más végteleneknél. "